Hogyan lehet a 100% -os poliészter holland bárányszövet -szövettagok mikroszálas architektúrája a kopásállóság és a luxus tapinthatóság a kárpitos alkalmazásokban?

100% poliészter Holland bársonyszövet , egy szintetikus textil, amelynek célja a hagyományos selyem bársony látványos esztétikájának emulálására szolgál, a precíziós tervezésű mikroszálas geometriák és a fejlett befejező protokollok paradox módon történő keverékét és plüssségét eléri. Az alapítvány az ultra-finom poliészter szálakban rejlik, általában 0,8–1,2 denierre szálonként (DPF), a több lyukú fonókon keresztül extrudálva, hogy fonalakat hozzon létre selyemszerű keresztmetszeti simasággal. Ezeknek a szálaknak a nagy-csavarodási textúrájú (1800–200 fordulat/méter) a légsejtek átlapolása révén átesik, ami olyan spirális krimpákat indukál, amelyek fokozzák a fonal rugalmasságát (20–25% meghosszabbítást a szünetben), miközben megőrzi a dimenziós stabilitást a szövés során. Az eredményül kapott fonalak összekapcsolódnak a dupla tűs-bár Raschel gépeken, sűrű, kettős rétegű szerkezetet képezve, amelynek szembe-hátul 2: 1-es aránya van-kritikusan a szövet aláírásának alacsony halom (0,6–1,2 mm) bársonyos napfény előállításához.

A bársony kopásállósága (meghaladja az 50 000 wyzenbeek ciklust) több tényezőből fakad: először a trilobális vagy pentagonális izzószál keresztmetszeteinek használata, amelyek a felületi érintkezési területet 30–40% -kal növelik a kerek szálakhoz képest, a súrlódás során mechanikai feszültségeket terjesztve. Másodszor, az in-situ polimerizáció olyan elágazó szerekkel, mint a pentaeritritol, poliészter láncokat hoz létre szabályozott kristályossággal (35–45%), kiegyensúlyozva a nyírási által kiváltott polimer lánc csúszását a rugalmassággal. A szövés utáni szövés után a szövet enzimatikus biopolikáláson megy keresztül, hogy hidrolizálja a mikrofibrillákat, majd szilikon emulziós fürdőket követ, amelyek kovalens Si-O-Si hálózatokat képeznek a szálak körül, csökkentve a súrlódási együtthatót (µ) 0,15–0,25-re-a természetes selyemhez-míg egy vajas kézi érzés.

A színgyakorlatot és a folt ellenállását molekuláris szinten tervezik. A dope-festési technikák az extrudálás előtt közvetlenül a polimer olvadékába injektálják a pigmenteket, ΔE <1,5 elérése 500 órás Xenon-Arc fény expozíció után. A foltok megelőzése érdekében a fluorokarbon-alapú plazma bevonatok (mágneses porlasztáson keresztül 10 3-os mbar-nál alkalmazzák) nanopórusos felületet hoznak létre, amelynek érintkezési szögei 110 ° -nál is rendelkeznek, és a folyadékok gyöngyöket és kémiai abszorpciós nélkül gördülnek le. Ez a hidrofób réteg még 50 ipari mosási ciklus után is érintetlen marad, mivel a fluoratomok és a poliészter -észter csoportok közötti kovalens kötés miatt.

A termikus és nedvességkezelést a kapilláris-csatornás rost kialakításával kezelik. A mikro-hornyok (50–80 nm mélység) a szálak mentén lúgos hidrolízisen keresztül nedvességtartalmú csatornákként működnek, és 12–15 cm/10 perc függőleges gátlási sebességet érnek el-kritikusan a statikus felhalmozódás megakadályozására az alacsony humiditási környezetben. A hőeloszláshoz a grafén-oxid-adalékolt poliészter kompozitokat (0,5–1,0% súly szerint) üreges magú szálakba forogják, növelve a hővezető képességet 0,45–0,55 W/m · K-re, ami enyhíti a szilárd szintetikus bársonyokban gyakori "ragadós" szenzációt.

Nagy forgalmú kereskedelmi környezetben a szövet teljesítményét az öko-oldószeres poliuretán gyantákkal (150–200 g/m²), amelyet forgó szitanyomtatáson keresztül alkalmaznak. Ezek a bevonatok megerősítik a szövet szakítószilárdságát (≥450 N/5 cm-es lánc/vetülék), miközben megőrizik a drupeabilitást szabályozott térhálósítási sűrűség révén. A legújabb innovációk között szerepel a fotokróm és a termokróm variánsok, ahol a poliészter mátrixon belüli mikrokapszulázott leuco -festékek reagálnak az UV fényre vagy a hőmérséklet -eltolódásra, lehetővé téve a dinamikus mintázatváltozásokat anélkül, hogy veszélyeztetnék a bársony mechanikai integritását.